Miért nem érdekel senkit, hogy mi lesz a pénzünkkel?
Képzeljük el a következő helyzetet: egy baráti társaság egyik tagjának közeleg a születésnapja. A társaság ezért úgy dönt, összedobja a pénzt és meglepi őt egy értékes ajándékkal. Mikor mindenki beadta a részét a közösbe, megbízzák egyiküket, hogy vigye magával az összeget, és vegye meg az ajándékot. Ő azonban elcsábul a könnyen jött pénz láttán, és mindet elszórja szerencsejátékon. Ilyen esetben a minimum, hogy a társaság visszafizetteti vele az utolsó fillérig, amit eljátszott, aztán pedig elválnak útjaik.
Ugyanezt a társaságot azonban jó eséllyel hidegen hagyja a politika, és cseppet sem érdekli őket, hogy a választók által megbízott kormány mire költi a befizetett adójukat. Megeshet, hogy annak tetemes része a kormányfő gyermekkori barátjánál köt ki, mégsem háborodik fel senki, mégsem követeli vissza senki a pénzét. Ennek pedig számos oka van.
Elsőként azt érdemes megvizsgálnunk, hogy miért is nem érdekel oly sok embert a politika. Ebben országunk választott vezetőinek hatalmas felelőssége van, hiszen nekik egyértelmű érdekük, hogy minél kevesebben érdeklődjenek afelől, hogyan végzik a munkájukat. A minősíthetetlen stílusú, világot jó és rossz kettősére osztó, demagóg és megtévesztő kommunikáció duplán jó: az emberek egy részét megszólítja, és hűséges táborba rendezi az olyan egyszerű hívószavakkal, mint „Brüsszel”, „libernyák”, „alkalmatlan”, „dübörög”, a másik részével pedig végérvényesen megutáltatja a politikát, így ők nem fognak elmenni szavazni, tüntetni, és úgy általában nem fogják beledugni a kíváncsi orruk a kedves vezetők ügyes-bajos dolgaiba.
Másrészt közrejátszik a jelenségben az is, hogy a különböző sarcokat nem közvetlenül a kezeink közül veszik ki. Az áfa például bele van építve a termékek árába, a különböző járulékokat pedig azelőtt levonják a fizetésünkből, hogy az megérkezne a számlánkra, így kevésbé érzékeljük, hogy mennyit is adunk be a közösbe igazából. Ha ki is számoljuk, hogy havonta, évente mennyit adózunk, a végeredmény biztosan eltörpül a hírekben hallható ellopott milliárdokhoz képest, nem meglepő, ha a feldolgozhatatlan méretű összegek alig váltanak ki reakciót az átlagemberekből.
Nagyon fontos lenne pedig, hogy az emberek megértsék, hogy a közösbe befizetett pénz, legyen akármekkora, és vonják le akárhogy, az ő pénzük. És mivel demokráciában élünk, bizony mindenkinek lehet, sőt, kell, hogy legyen beleszólása abba, hogy az állam mire költi azt a pénzt. Nincs ingyen parkolás, valójában a helyi önkormányzat pénztárcája ürül, amit később a lakosok fognak megérezni, nincs ajándék CSOK, csak olyan van, hogy a mindenkitől beszedett pénz egy részét visszaosztjuk az ideológiánkba beillő családoknak, nincs ingyen krumpli, olyan van, hogy a közösbe befizetett pénzből a hatalom szavazatokat vásárol szegényektől.
Merjük hát bátran elszámoltatni a hatalmat azért, amit a pénzünkkel csinál, és tekintsünk úgy a választásokra, hogy mi vagyunk a munkáltatók, akik alaposan megvizsgálják a benyújtott önéletrajzokat, majd azután döntenek.
forrás: kiszamolo.hu
