Ülök a buszon 42. rész – Anyázás a fedélzeten
Méghozzá nem is kicsiny… Amolyan jómagyaros k...va anyázás a javából. És lám, az eddig hagyományosan - és állítólag genetikailag is… legörbült szájszélek hirtelenjében átváltoztak, üvöltő sakál, vérszomjas tigris orcává. Na de miről is volna szó…
… arról, kérem szépen, hogy egynémely buszban szól a rádió. Mármint a pilótafülkében, ami a csöndes új járgányokban az utastérbe kihallik. Nem tilos a szerencsétlen buszsofőrnek híreket hallgatni, neki is köll napi tájékozottnak lennie!
Rédió Kossuth, reggeli interjú Orbán Viktorral, aki egyebek közt kétszer is kiejti eme mondatot: „Most, hogy megmentettük a devizahiteleseket…”
Ujjúúúj, itt szakadt el azonmód a cérna és kezdtek dühödten anyázni az utasok. Mármint a devizahitelben érdekeltek (de ki nem az ma, ebben a rettentően fejlődő országban?) Büdös nagy francokat lettünk megmentve! - röffenti az egyik. Mire a másik: A bankokat, azokat mentik ezek a g…k! Annyira k…ra meg lettünk mentve, hogy – mint azt pár példával sorolják is -, aki pl. autóhitel címén felvett 5 milkót, és már kifizette, a banki „elszámolás” szerint még öttel tartozik… Hinnye! Ez ám a hángérijen matek!
Közben Mekka felől felkúszik az IS hetek óta rejtőzködő tavaszi napkorongja és langyos melegével próbálná stimulálni a közhangulatot, de nem sikerül, mert kiderült, Viktorunk hiába szaladt le az utolsó pillanatban Tapolcára mozgósítani, a Jobbik az ügyes „nix Viktor, nix Fidesz” szlogenjével beelőzte a narancsosokat. Hát, talán, ha Viktorunk pénzt is vitt vóna magával, duma nélkül pár milkót szétdobott vóna a tapolcai kisemberek között, tutira elvitte vóna a pálmát. mert, hogy ezt kéne megérteni a húsosfazékért veszettül harcoló pártok vezetőinek, hogy – és nagybetűvel mondom -, MUNKA és PÉNZ, urak, MONEY, európai MINIMÁLBÉR, élhető FIZETÉS kéne a gyaurnak! Kell, hogy értsék, mirő’ van szó, hiszen ők saját maguknak – meg a dédunokájuknak is – már 30 szorosan megteremtették ezt.
Azannyát! Rászállt az online pénztárgépekre az adóhatóság – így következő szenzációs hír. Na, ettű aztán még inkább anyáznak, agyér szaggatóan hörögnek: Persze, a milliárdokat elsikkasztó brókerekre, meg oligarchákra, azokra nem szállnak rá. Infarkas gyanús ettől az előttem ülő dühös atyámfiára, a hírtől azt is elfejtette, hová utazik, és hol akar leszállni…
No, meg rája adásnak itt van a cirkusz a POSZT körül, bár a fene sem érti, ki, miért lépett ki, és ki, ki ellen van… Nem értőd, röffen az észt osztó-mindentudó kisöreg, hát, lóvéra megy ki a dolog! Ezt is le akarják nyúlni… Most meg mán nem is lesz szakmai zsűri – huh, ez ám a csapás! -, hanem majd a közönség dönt, mondja Stenczer Bélus nyugodtsággal (no, nem a buszon mondta, ott csak a tőle felvett géphang mondja be a megállókat)
Közben halad velünk a vagány ződ vas, kezd irdatlan meleg lenni, noha pár ablak nyitva, de hát elég egy húgyosgatyás „hajlékony”, vagy egy jól segélyezett kövér etnikai kisebbségi, és máris olyan szagbomba robban, mintha egy hajléktalan szállóba toppannánk.
Újabb, de már jó hír: „… a 400 ágyas klinikai tömb projektjét nagyprojektté nyilvánították.” Hát, tényleg ez klassz, de… nem kéne egész Pécset kiemelt nagyprojektként kezelni..?
No, de ami sok, az sokk, sofőrünk sem bírta már idegekkel az éterből folyó nyomasztást és lekapcsolta a rádiót, némiképp elejét véve, hogy az utasai agyvérzést kapjanak.
Az ám, de valami van még „on air”. Pontosabban, újság a nénike kezében. Aszongya a péjpör: „Pécsre jön a Bogányi-zongora”. Na, ettű’ aztán ismét anyázásba kezd a csapat. De hát, miért? Hát, ha munkahely nem is lészen, ha az aknafedlapok nem is javulnak – bár, állítólag lecserélik azokat…-, hát, legalább Csodazongoránk legyen, amin eljátszhatnának egy aktuális, „Siratlak Pécs!” szonátát…
